2011. november 17., csütörtök

A csend mindig gyanús...

 Hallottam már ezt sok szülőtől, és tényleg, a legelképesztőbb dolgok, és a legnagyobb meglepetések mindig csendben történnek.

Amikor elkezdtük tervezgetni a tetőtéri lakásunk beépítését, nem gondoltunk arra, hogy egyszerre hárommal többen leszünk.
 Ahogy nőnek a Gyerekek, és a mozgásterük is egyre nagyobb, mi szépen lassan kiszorulunk a lakásból. Egyre több helyiséget kellett megnyitni számukra, és bababiztossá tenni, mivel képtelenség arra figyelni, hogy éppen ki mit eszik-nyal meg, nyit-pakol ki. Nincsenek cserepes virágok - Domi 5 perc alatt megenne fél cserép földet. Az asztalon nincs terítő - hamar rájöttek, hogy az elérhetetlen dolgok hogy válnak könnyen elérhetővé. A székek fel vannak fordítva, és az asztal alá dugva - túl gyakran képzelték létrának őket. Az alsó polcokon csak plüssök, labdák, egyéb játékok laknak. A TV elé egy fél járóka van kerítésként erősítve, mert úgy gondolták, hogy Halász Jutka nénit egy szép dal után nyugodtan vállon lehet veregetni.
  Egyetlen szoba van, ahova nem mehetnek be, a dolgozószoba. Számítógépek, CD-k, nyomtató, a megszállott övezetből kimentett, könnyen felboruló-törő állólámpa, Apu szerszámai - ide van minden összegyűjtve, ami nem babakézbe való. Az ajtó mindig csukva van. És természetesen, ez a világ legizgalmasabb helye.
 Amíg a konyhában mosogatok, rendet teszek, szívesen hallgatom, ahogy a nappaliban tesznek-vesznek, játszanak, "beszélgetnek" - édes alapzaj. Ma délelőtt, ahogy elzártam a csapot, csak azt a bizonyos csendet hallottam. Gyanús csendet. Kinéztem a nappaliba. Sehol senki. Megyek szobáról szobára. Senki. És csend. Hová tűntek a gyerekek?
 Aztán észreveszem, hogy a titkos szoba ajtaja résnyire nyitva van... Benézek...
Réka Apu asztala előtt ül a széken, kezében egy csavarhúzóval. Domi egy tokjából kiszedett CD-vel a kezében vizsgálgatja, hogyan lehetne felhúzni a reluxát. Eszter pedig kipakolta az egyik komódból az üres dobozokat, azokat vizsgálgatja, maradt-e bennük valami, majd mikor meglát, levesz apu asztaláról egy tintapatront, és mondja: ó, de szééép!!! 

  Nagyot nőttek az elmúlt hetekben. Domi a legmagasabb. Eléri a kilincset... Innen is kiszorultunk...




4 megjegyzés:

jutkaditka írta...

KULCS! Rita is feléri a kilincseket, de a kulcsra zárt ajtóval nem tud mit kezdeni. Bent hagyjuk a kulcsot a zárba, és mi felnőttek azt használjuk a kilincs helyett. Még egy ideig nem tudják kinyitni kulccsal az ajtót.
Judit

Éva írta...

Szia Judit! :)
Persze, persze! Használjuk a kulcsot, csak a dráma kedvéért nem írtam bele... ;)

jutkaditka írta...

oké. Azt hittem segíthettem. De hogy is gondoltam, hogy jobb vagyok a gyerekek kicselezésében, mint Ti, 3 majdnem 2 éves gyerekkel:)))
Judit

Éva írta...

:D