2011. november 23., szerda

Berci és Pótci

 Néhány hónapos korukban kaptak a gyerekek egy-egy szundikendőt. Domi egy kiskutyát, Boldit, Réka egy kis lepkét/méhecskét, Zümit, Eszter pedig egy kis bohócot, Bercit.
  Senki nem vált igazi baráttá, egyedül Berci. Berci segít elaludni, megvigasztal, ha valaki bánt, felvidít, ha rossz a kedvünk, és csak úgy játszani is igazán jó vele, és az "illatáról" még nem is beszéltünk.
 Egy időben Eszter Zümit is felkarolta, látván, hogy unatkozik, no meg, a kicsi szarvacskája éppen jól beleillett a kibújni készülő szemfog helyére. Masszírozótehetsége majdnem Berci rangjára emelte Zümit.  Még sétálni is magunkkal vittük néhányszor. 
  Egyik őszi sétánk alkalmával Zümi gondolt egyet, - vagy megunta a szarva rágcsálását, vagy csak egy kis kalandra vágyott - és kiugrott a babakocsiból. Mindezt olyan halkan tette, hogy csak otthon vettük észre hiányát. Persze rögtön körbeszaladtam a sétánk útvonalán, de Zümit már nem találtam. Sem az úton, sem az út mellett, sem az árokban, sehol. Nagyon szép kis lepke/méhecske volt. Valaki előbb megtalálta, mint én. Bízom benne, hogy aki az új barátja lett, ugyanúgy szereti, mint Eszter szerette...

Eszter és Zümi

Zümi eltűnése után gondolkodni kezdtem, hogyan lehetne egy Zümi-dublőrt találni. Ahol vettem, nem kapható már - szezonális termék. 
Az interneten keresgélve ugyan Zümit nem találtam, (szerencsére Eszter hamar túltette magát az elvesztésén) de ráleltem egy Berci-hasonmásra. Gyorsan lecsaptam rá, mivel egy Bercivel történő váratlan baleset katasztrofális következményekkel járna.
  
Néhány nap múlva megérkezett a hasonmás - Pótci. Bemutattuk őket egymásnak. Eszter nézte, nézte, majd megszólalt: Nem kell Pótci!! - majd Berci sapkájának végét  a fülébe dugva elvonult. 
Pótci sokat van egyedül. Eszter néha odamegy: Szomorú, Pótci - mondja - majd egy kicsit odabújik hozzá, megszeretgeti.
De Berci az igazi, hűséges Barát. Ha éppen nincs szem előtt, Eszter elkiáltja magát a szoba közepén: BEECI, HÓÓVAGY? NEM LÁTLAK!

Berci soha nem jön velünk sétálni...

Eszter, Bercivel


Berci és Pótci

2 megjegyzés:

jutkaditka írta...

Nagyon aranyos történet! Sajnálom, hogy Zümi nem lett meg. De észrevettem, hogy Pótci nem teljesen olyan, mint Berci, így nem lehet kicselezni a kis gazdáját mosási szándékkal. Biztosan észrevenné.

Éva írta...

Igen, úgy látszik, Eszter csak bal oldalon szereti a csíkokat...
De az is lehet, hogy nekünk, felnőtteknek fel nem fogható, sokkal nagyobb és fontosabb különbségek is vannak... Azt hiszem, ez az Ő titka marad... :)