2011. november 15., kedd

Cipővásárlás Domival

 Vannak helyzetek, amikor a gyerekek teljesen kifordulnak magukból. És természetesen ezek az esetek általában nyilvános helyen, sok ember előtt történnek, hogy anyuka is izzadjon egy kicsit...

  Dominak nagyon duci a lába. Hiába mértem le, és hoztam neki próba nélkül cipőt, pár napig hordta, majd egyszer csak üvöltve tiltakozott az ellen, hogy a lábára húzzam. (természetesen ekkor már kicserélni sem tudtam, látszott rajta, hogy használtuk)
 Elhatároztam tehát, hogy elviszem magammal cipőt vásárolni, alaposan megpróbáljuk, megnézzük, hogy biztos jó legyen. A két lányt a mamákra hagytam, alig vártam, hogy kiélvezhessem, hogy csak egy gyerekkel vagyok, nem kell hatfelé figyelni.
  A tündéri kisember nagyon élvezte az autózást, a parkolóhelytől a bolt ajtajáig tartó pár métert gyalog tettük meg. Nyílt az ajtó, és már vártam a csodálkozó nagy szemeket, és csodálkozó "húú"-zást a sok színes cipő láttán. Ehelyett...

  Talán azt hitte, szurit kap... vagy vért vesznek... vagy megnézik a torkát.... vagy kiszívják az orrát... vagy kitisztítják a fülét... vagy jön az Öhömböhöm... Nem tudom, de az én nyugodt és nevetős kisfiam elkezdett üvölteni, és az összes tapadókorongjával rám tapadt, alig tudtam mozdulni. Hiába mondtam neki, hogy itt nem kell félni, nézd, micsoda gyönyörű cipőcskék vannak itt, és ne félj, nincs itt semmiféle doktornéni, sem spatula, sem orrszívó, nem hatott. Már-már kezdtem feladni a cipővásárlást, de nem tehettem, mivel nem volt mit felvennie szegény gyereknek... Végig ordított, amíg kiválasztottam a cipőt, méretet kértem, felpróbáltuk - hihi, érdekes mutatvány volt - és megvettem. Arról inkább ne beszéljünk, hogy eközben rengetegen jöttek a boltba, arról se, hogy a vevők és az eladók ordítva kommunikáltak egymással, hogy értsenek valamit. A sajnálkozó tekinteteket és kérdéseket pedig, hogy miért sír ENNYIRE, szeretném mihamarabb elfelejteni... Alig vártam, hogy kijöjjünk a boltból, még a Cooper-teszten sem izzadtam le ennyire annak idején...

  Domi az egész hazautat végigvigyorogta, itthon pedig szembesültem azzal, hogy vettem egy iszonyat drága cipőt. De legalább jó. Hordja. Sőt, szereti.

Nincsenek megjegyzések: