2013. február 21., csütörtök

Tripla Harmadik

  Mély nyomot hagyott bennem a tavalyi szülinap. Miközben már nagyon vártam a mostanit, ami ugye a Harmadik, egyszerre háromnak, kétezer-tizenháromban, egyre-egyre a szemem elé úszott az egy évvel ezelőtti rettenet, ahogy a szó szerint lázas erőlködésben - hogy legyen azért egy kis ünnep - kínlódunk,  majd a süvítő tűzijáték-bomba, ami végül feltette az i-re a pontot.
  Idén mindenre felkészültem: tömtem beléjük a vitamint, hogy ne legyenek betegek, közvélemény-kutatást végeztem - miután megnéztünk néhány családi felvételt az unokatesók korábbi tűzijátékos szülinapjairól - legyen-e torta-tűzijáték, melyre 2:1 arányban igen választ kaptam. (Réka, aki a legszókimondóbb,  azt mondta "Az enyémen ugyan ne legyen!")
  Betegség nem lett, tűzijáték lett csodatortán, a szokásos sajátmarcipános Mamaműhely-munka:

  Már a délelőtti csinos ruhába öltözés lázba hozta őket - kivéve Domit, aki igazi pasihoz méltón mostanában nem hajlandó mást felvenni, csak "csíkos" (az oldalán van egy csík) melegítőt, csíkos zoknit és hamisítatlan rajongóként Halász Jutka néni Csiribiri pólóját. Még szerencse, hogy mindhárman kaptak egyet, és mivel a lányok nem veszik fel, mert az a "Jutkanénié", Domi kedvére váltogathatja a hármat. (Egyébként meg ne panaszkodjak, mert azt is megtehette volna, ami szintén mindennapos, hogy amint 20C° fölé megy a hőmérséklet, zokni, gatya le, s így, félpucéran szaladgál fel-alá a lakásban.)
  Aztán Apucival - fúvós gyakorlat ide vagy oda - liluló fejjel, szédelegve fújtunk és akasztottunk fel vagy 30 lufit, köztük két "óriást" is, (1m átmérőjűre hirdették,  de én már kb. 40-45 cm-nél rettegtem, mikor robban az arcomba, így nem is fújtam tovább), amik szűken negyed órát éltek, mivel a lányok lekönyörögtek őket a plafonról, Domi meg rájuk ült...
  Majd következett a torta, tűzijátékkal, ami nem robbant, az ajándékok, amiknek egytől egyig mindenki örült, nagy játék, ami az ebéd és szunyóka után estig folytatódott.




  Mivel ez a ő napjuk, én minden kérésnek engedtem, (amit rendesen ki is használtak), fogcsikorgatós mosollyal töröltem fel tizedjére is a kiömlött buborék folyadékot, sóhajtozva nyugtáztam, hogy ez már az ötödik kindercsoki volt, és reménykedtem, hogy másnap nem lesz hasfájás...
  Mekkora öröm volt látni őket, hogy tudják, ez a nap róluk szól! Még három nap múlva is mindenkinek azt mondták, akivel találkoztak, hogy "Boldog Születésnapot!"





                      


2 megjegyzés:

jutkaditka írta...

Egész napos szülinapos party! Ez igen!
Egyébként nem csak az Ő napjuk volt ám, hanem a Tied is! Hisz Te növesztetted meg Őket szép nagyra és egészségesre, és a "szülés" is Neked lehetett a legkellemetlenebb, de életed mégis legszebb napja!

Szóval én aznap Téged is ünnepeltelek!

Judit

Éva írta...

Nagyon aranyos vagy, Judit! Úgy van, ahogy mondod, ez az én napom is, és nemcsak azért, amit leírtál, hanem azért is, mert attól a naptól kezdődik az én "új életem", aminek minden napja - a nehézségek ellenére is - csodálatos. Minden probléma eltörpül, mert Velük teljes az életünk.