Mikulásra várva

Jó lenne, ha egy évben kicsit többször jönne Mikulás és Jézuska, igazán jól fel lehet használni a várakozást egy kis jó viselkedésre serkentésre...

Domi már hetek óta minden nap legalább ötször kinéz az ablakon, és utána megjegyzi, hogy mindjárt esik a hó és akkor jön is a Télapó. A Mickey Egér játszótere sorozat Mikulásmentő részében 

(amin egyébként erősen gondolkodom, hogy fogok később magyarázni - eléggé kiszínezték a történetet. Nem elég, hogy amerikásan Karácsonykor Mikulás jön, de van egy Mikulás NÉNI (!) is, aki a Mikulás felesége, pedig a Mikulás egy püspök, ugye. A rénszarvast meg nem is Rudolfnak hívják.)

elég sokszor elhangzik, hogy ha valaki nem viselkedik jól, nem kap ajándékot. Erre elég egy fél mondattal figyelmeztetni őket, és máris abbahagyják a veszekedést, hisztit, vagy az éppen aktuális csínytevékenykedést. 

 Ma a lányok részéről egy kicsit több volt a hiszti a kelleténél, nem használt a fél mondat sem, ezért a porszívózást félbehagyva kénytelen voltam felhívni a "Mikulást" (Aput - akinek mellesleg rögtön tele lett a gatyája, hogy mit fog dörmögő hangon mondani, és nem röhögi-e el magát), hogy mutassák csak meg neki is, hogy milyen szépen tudnak hisztizni. Amint elkezdtem tárcsázni, a lányok rögtön behúzták a nyakukat és elcsendesedtek, Domi pedig fogta magát, bekapcsolta porszívót, húzott vele egyet-kettőt, lekapcsolta, majd odajött a telefonhoz, hogy ő is akar beszélni. Közölte a Mikulással, hogy ő porszívózott is, majd elégedetten visszaült a kanapéra mesét nézni.

 Innentől kezdve én vettem át a beszélgetés fonalát és gyorsan elköszöntem, mert a "Mikulás" hörögve röhögött a vonal másik végén...

 Gondolom, azért Domi fog egy plusz csokit kapni tőle a porszívózásért...