2013. február 22., péntek

A tikitiki

  Sokszor csodálkozom, amikor idegenek nem értik egyből, és visszakérdeznek, mit is mondott az imént valamelyik gyermekem. Természetes, hogy amikor azt hallom, "hóbabepffi" akkor Eszter nem találja Bercit, csak éppen tele van cumival a szája. 
  De vannak esetek, amikor még nekem is fel van adva a lecke, ha meg akarom érteni, ki mit mond, és miért, és mit keres.
  Ott van például Réka "papagálos" takarója. Ami éppenséggel vízilovakkal van tele. Vagy a "szálgapilosz", ami jópár napi hasztalan keresgélés után kiderült, hogy egy nagy fecskendő dugattyú része, ami mellesleg fehér és fekete színű, és Domi mikrofonként használja.
  Gondolkodtam azon is, hogy hogyan különböztessük meg a két mamát, a keresztnév és a lakóhely mama-vezetéknévként használása nem igazán jött a szánkra. Egyik ismerősünk Anyukámat mindig Nagymamaként emlegette nekik, így logikus volt, hogy a másik Mamát "Kicsimamának" nevezték el. (aki ismeri Őket, tudja, hogy még stimmel is...)
  Sok dolognak saját nevet adnak. A fagyiskocsi a "tililili", az "eggyet"a vitamin tabletta, a "lulikától" a Maoam frutti, (amit Julikától kaptak először), a "domit" a videokamera, Domi keze a "tapsológép", a Diótörő a "kéktánc", a Csipkerózsika a "sárgatánc", a gyümölcslevesben "szemüveg" (szegfűszeg) van, a Mickey üstököse az "esztikész", és biztosan van még, hirtelen ennyi jutott az eszembe. 
  Némelyik elnevezés gazdáját komoly fejtörés eredményeként találtuk meg, de a legutóbbi, Domi által feladott rejtvény megfejtése majdnem egy hónapig tartott. Amikor vasárnaponként hazafelé jöttünk a Kicsimamától, az út egy bizonyos részén Domi elkezdett kuncogni, és azt ismételgette: "Ott a tikitiki" (talán inkább t-k-t-k-nek hangzik). El nem tudtuk képzelni, hogy mi lehet az, és miért ilyen vicces (bár Domi esetében BÁRMI lehet vicces). Találgattunk, hogy talán az út mentén parkoló autók, vagy valami érdekes tábla, de éreztük, hogy nincs még meg a helyes megfejtés. Legutóbb aztán Apucinak beugrott, hogy lehet, hogy a kivilágított templom a tikitiki, talán a tornyán található óra miatt. Még azelőtt a hely előtt rájött, ahol Domi a röhögni és tikitikizni szokott, így kíváncsian vártuk, hogy akkor kezdődik-e el a műsor, amikor felbukkan a templom. És igen! Jött is az "ott a t-k-t-k hihihi", "ott a t-k-t-k hihihi". Leteszteltük. A következő faluban is, amint a templom elé értünk, kezdődött a tikitiki-kuncogás. Az már biztos volt, hogy a templomot takarja az elnevezés, de csalódottan tapasztaltuk, hogy az út során érintett templomok tornyának egyikén sincs óra. Már-már beletörődtünk, hogy az elnevezés miértje nem mostanában fog napvilágra kerülni, amikor Domi újra megszólalt. Azt mondja a tikitiki, hogy mehetünk. Hát ez meg mit jelenthet? Törtük a fejünket ezerrel, amikor Kőröshegyen a katolikus templom előtt Földvár felé kanyarodtunk, és Apu kitette az indexet...
  És az irányjelző komótosan mondogatta: TIKKI-TIKKI, TIKKI-TIKKI, TIKKI-TIKKI, TIKKI-TIKKI...

Az asztalon a "szálgapilosz"


Nincsenek megjegyzések: