2012. január 19., csütörtök

A Szöszmösz

Milyen édes! - gondoltam, amikor pici ujjacskái közé fogva Réka először hozta a takaróból kihullott kis szöszt: "Ez mi ez?" - kérdezte. "Szöszmösz" - feleltem magamhoz ölelve, hogy milyen ügyes, már most takarít. "Add ide Anyunak, kidobjuk" - kértem, és Ő engedelmeskedett. Elvonult, majd rövid idő után újra jött összecsípett ujjacskákkal: "Szöszmösz" - és máris rakta a kezembe. Újabb "anyumindjártelolvad" dicséret után továbbállt. Utána mentem, és láttam, négykézláb mászva, szemét a földre szegezve kutat, majd diadalittasan lecsap, feláll, és már hozza is: "Szöszmösz".
Aztán megtalálta a gyapjú plédet, ami a szöszmöszök nagy százalékát szolgáltatta. Nem várta meg, hogy a pléd az azóta már ellenséggé vált Szöszmöszt magától kihullajtsa, tépkedni kezdte. Szöszmösz, szöszmösz, szöszmösz...
Az ellenség mindenhova beférkőzött. Ha a fürdővízbe véletlenül került egy, a zokniból a lábacskára ragadt Szöszmöszök közül, Réka addig nem volt hajlandó beleülni a vízbe, míg az atomnyi méretű Szöszmöszt ki nem vettük. Napokig magyaráztam, hogy a szöszmösz nem bánt, és a porszívó majd szépen felszedi az összeset, így megnyugodott, és szerencsére, úgy egy hét alatt normalizálódott a Szöszmösz-helyzet.

Tegnap Domi adott a kezembe valamit: "Szöszmösz" - mondta....

Nincsenek megjegyzések: