2012. október 18., csütörtök

Beszélgetünk

Nincs olyan szülő, aki ne várná türelmetlenül gyermeke első értelmes szavát, hogy aztán fűnek-fának elújságolhassa, hogy bizony, már beszél, és olyan tisztán kimondja, hogy mama, hogy az egyszerűen fantasztikus! Nem tagadhatom, én is kíváncsian vártam, hogy mi lesz az az első, félreérthetetlenül felismerhető szó (esetleg kifejezés, vagy mondat), amit valamelyik csemetém fog produkálni, hogy aztán az összes létező fórumon eldicsekedhessek vele. Miután aztán Domi egy pelenkázás alkalmával a sok te-te-te, ba-ba-ba és ge-ge-ge közé diadalittasan beszúrta, hogy kaki, földbe gyökerezett a lábam, és rögtön lemondtam arról, hogy az üzenőfalakat "kaki"-val írkáljam tele.

Aztán, ez a magyar nyelv, minden árnyaltsága és kifejezősége ellenére, azért jól kiszúr az anyukákkal. Annyira szeretné már az ember hallani, hogy megszólítja drága kisbabája, de annyira nehéz szót találtunk ki erre a szerepre, hogy még kétévesen is alig tudják tisztán kimondani. Fogvicsorgatva mosolyogtam, amikor Réka egyévesen, fülég érő szájjal és imádattól csillogó szemekkel közölte az apjával, hogy "Apucika"... Én meg maradtam az "Ö", esetleg "Aji". Még kb. egy évet kellett várnom az első "Ancikára"...

Eszter babanyelv-meséjét pedig bármennyiszer meg tudnám hallgatni:


Ma már szépen, aránylag tisztán beszélnek. De néha úgy érzem, a gyerekekbe be van kódolva a szülők beégetése. Elég nehéz kezelni az olyan helyzetet, amikor Domi mindenkivel, akivel séta közben találkozunk közli a nagy felismerést, miszerint "anyának nincs kukija" (kell-e mondanom, hogy előzetesen - természetesen otthon, és nem az utcán - egy villám mozdulattal le is ellenőrizte)

Vagy amikor kedves nénik csodálják, kérdezgetik őket, Réka pedig válasz helyett felém fordul, és jó hangosan megjegyzi: "Mindjárt elmennek"...

Aki ismer minket, tudja, hogy nem beszélünk csúnyán. Mindent gyermekbarát nyelven nevezünk meg. Na de bizonyítgathatnám ezt azoknak, akik az alábbi eset tanúi voltak:
Séta közben mindig megállunk egy háznál, ahol nagyon sok cica (legutóbb hetet számoltunk) lakik, percekig figyelik, szólongatják, "számolgatják" őket. Néhány nappal ezelőtt, akkor, amikor hűvösebbre fordult az idő, Eszter beordított a kerítésen: "Te cica! Állj fel a betonról, mert megfázik a s*ggeeed!"

Nna. Lehet, hogy jobb volt, amikor még nem beszéltek?


Nincsenek megjegyzések: