Öltözködünk

Alig vártam a jó időt, hogy ne kelljen minden kimozdulásnál az enyémen kívül három harisnyát, három pulóvert, három kabátot, három pár kesztyűt, három sálat, három sapkát, három pár cipőt/csizmát felvenni. Ez így alapból kb. fél óra, de külön kedvelem azt, amikor már mindhárman fel vannak öltözve, az ajtó felé indulunk, ők mennek előttem, és hirtelen bűzfoszlány csapja meg az orrom. Nem akarom elhinni, de a szag erősödik. Megkeresem a bűnös popsit, kihámozom a tettest a ruhahalomból, megteszem a szükséges intézkedéseket, visszaöltözünk. Ha még mindig érzek illatot, újabb ellenőrzés, "hibajavítás" és már indulhatunk is. Jó esetben nem megy el ezzel az egész kintlétre szánt idő...

Ezzel szemben, nyáron csak felkapunk egy (x3) szoknyát/rövidnadrágot és szandált és már szaladhatunk is az udvarra. Még a bűzbomba csere is bőven belefér.
Gondoltam én.
De.
Az én kis lánykáim közben csajok lettek. Mindig annak a híve voltam, hogy az ikreket ne öltöztessük egyformán, hiszen külön egyéniségek, meg stílus, meg bla-bla-bla.... Ez az elvem (is) kezd lassan megdőlni. Miért is? Lássuk csak, hogy történik nálunk egy öltözködés:
Kikeresem a ruhákat, jelen esetben legyen most ez szoknya. Feladom az egyik lányra, borzasztóan tetszik magának, megy a tükörhöz illegni. Aztán jön a másik lány, a másik szoknya. Ez is gyönyörű. Közben az első topmodell visszatér, és meglátja, hogy a másodikén eggyel több masni/fodor/satöbbi van. És ekkor az ő szoknyája már nem kell. A másiké kell. De a másiknak meg nem kell az egyiké. Jó esetben meg tudom győzni őket, vagy találok egy olyan variációt, ami mindenkinek megfelel. Lehet, hogy fogok venni néhány egyforma ruhát?

Egy terítőben is csinos vagyok (Eszter)

Réka annyira tetszik magának, hogy dalra fakad:

Néha Domi is beszáll a vitába: