2011. augusztus 1., hétfő

Terhesség és szülés

Mindenek előtt egy beszámoló a terhességről, szülésről, és egy picit arról is, ami utána jött...

Az ikrek gondolata már korábban is felmerült bennem, mert a családban volt ikerpár, így mi is számíthattunk rá. Nem lepődtem volna meg túlságosan, ha azt mondja az orvos: ketten vannak. De hogy HÁRMAN!!! Hazudnék, ha azt mondanám, ujjongtam örömömben, és nem is hinné el senki. A kockázatokról akkor még nem hallottam, inkább attól ijedtem meg, mit fogunk kezdeni egyszerre három babával. Azt mondta mindenki, hogy eggyel is nehéz.

Amikor valamennyire hozzászoktam a gondolathoz (nem lehet teljesen, még most is nehéz felfogni), már nem aggódtam. Végig nagyon nyugodt voltam, biztos voltam abban, hogy minden rendben lesz. Tudtam, hogy ha három babát kaptunk egyszerre, akkor meg is kapunk hozzá mindent, ami igazán szükséges.

12 hetet töltöttem kórházban.
-  Egyet az első trimeszterben, óvatosságból, nem volt semmi panaszom.
- Majd a 16. hét körül 3 hetet méhszáj záró műtét miatt. (elővigyázatosságból, a klinikán ez a protokoll, de engem is megnyugtatott).
- A 20. hét körül egy hetet egy icipici vérzés miatt. (nem derült ki, mitől, talán a túl gyors méhnövekedés okozta.) Viszont mentővel mentem, életem "legnagyobb" élménye volt, iszonyú kényelmetlen mentőautóval utazni. Az egész terhesség alatt nem hánytam, csak akkor, négy fiatal mentős pasi szeme láttára. :)
- A 29. héttől pedig végig a szülésig (35. hét), majd utána egy hetet a Gyerekekkel.

A kórházban töltött idő igazán kellemes volt, amennyire egy ilyen helyen kellemes lehet. A szinte kollégium-hangulat nagyon nagy mértékben köszönhető a Nővéreknek, és Sorstársaimnak. A mai napig nagy szeretettel gondolok rájuk.

Picikéim minden várakozást felülmúltak. 35 hétig benn maradtak, és hatalmas pocakot növesztettek nekem:


32. hét
34. hét + 4 nap

Már az elején megmondták, hogy császármetszés lesz, túl nagy kockázat lenne a természetes szülés. A műtét spinális érzéstelenítés mellett zajlott, az aneszteziológus rendkívül kedves volt, folyamatosan beszámolt, hogy hol tartunk, mivel semmit nem éreztem. A babákat rögtön megmutatták nekem, majd vitték őket a koraszülött osztályra.
Íme az első képek Róluk:




A kórházban születésük után még 9 napig maradtunk. Majdnem 2 hónap kórházi tartózkodás után nagyon izgultam, milyen lesz az itthoni élet. Az egész terhesség alatt csak arra koncentráltam, hogy Ők egészségesek legyenek, egyszerűen nem tudtam elképzelni, milyen lesz, ha már idekint lesznek. Aztán minden ment a maga útján. Szép lassan minden kialakult. Az eleje biztosan nagyon nehéz volt, de tényleg, egész egyszerűen nem emlékszem erre. Most már nagyon jól elboldogulunk egymással... :)

Nincsenek megjegyzések: