Önkiszolgálás

Mama nagyon finom mézes sütit sütött. Délelőtt kaptak belőle pár falatot, és nagy sikert aratott...

...Aztán el kellett mennem kicserélni Eszter pelenkáját. Először valami küzdelemféle hangjai szűrődtek be a fürdőszobába. Sírás még nem volt, nyugodtan pelenkáztam tovább. Aztán egy tompa puffanás, majd nagy csend... Amilyen gyorsan csak lehetett, befejeztem Esztert, és rohantunk ki a nappaliba. Mire a fényképezőgép előkerült, már ő is csatlakozott:

 

Az rejtély, hogy szedték le a tálat. Valami nagy összedolgozás lehetett, mert a terítő a helyén maradt...

Domi, a vízmániás

Domonkos nagyon szereti a vizet. Ha valamiben vizet lát, legyen az pocsolya, cica itatótálja, öntözőkanna, rögtön odamegy és pancsolni kezd. A pocsolyacsapkodás eredményeként született sárszeplők nem zavarnak annyira, de a rítushoz az is hozzátartozik, hogy utána lenyalja a kezét. Mert még ráadásul mindent meg is nyal. De tényleg MINDENT :)

Tegnap aztán igazán nagyot alakított: takarítás közben elfelejtettem becsukni a WC ajtaját. Az egyik szoba kiporszívózása után, amint kikapcsoltam a porszívót, fura csobogásra lettem figyelmes. Rohanok a WC-hez, hát látom, hogy Domi fél teste benn van a vécécsészében, és a cumiját mártogatja a vízbe... Nem akarom tudni, hányszor vette a szájába addig, amíg megérkeztem...

Terhesség és szülés

Mindenek előtt egy beszámoló a terhességről, szülésről, és egy picit arról is, ami utána jött...

Az ikrek gondolata már korábban is felmerült bennem, mert a családban volt ikerpár, így mi is számíthattunk rá. Nem lepődtem volna meg túlságosan, ha azt mondja az orvos: ketten vannak. De hogy HÁRMAN!!! Hazudnék, ha azt mondanám, ujjongtam örömömben, és nem is hinné el senki. A kockázatokról akkor még nem hallottam, inkább attól ijedtem meg, mit fogunk kezdeni egyszerre három babával. Azt mondta mindenki, hogy eggyel is nehéz.

Amikor valamennyire hozzászoktam a gondolathoz (nem lehet teljesen, még most is nehéz felfogni), már nem aggódtam. Végig nagyon nyugodt voltam, biztos voltam abban, hogy minden rendben lesz. Tudtam, hogy ha három babát kaptunk egyszerre, akkor meg is kapunk hozzá mindent, ami igazán szükséges.

12 hetet töltöttem kórházban.
-  Egyet az első trimeszterben, óvatosságból, nem volt semmi panaszom.
- Majd a 16. hét körül 3 hetet méhszáj záró műtét miatt. (elővigyázatosságból, a klinikán ez a protokoll, de engem is megnyugtatott).
- A 20. hét körül egy hetet egy icipici vérzés miatt. (nem derült ki, mitől, talán a túl gyors méhnövekedés okozta.) Viszont mentővel mentem, életem "legnagyobb" élménye volt, iszonyú kényelmetlen mentőautóval utazni. Az egész terhesség alatt nem hánytam, csak akkor, négy fiatal mentős pasi szeme láttára. :)
- A 29. héttől pedig végig a szülésig (35. hét), majd utána egy hetet a Gyerekekkel.

A kórházban töltött idő igazán kellemes volt, amennyire egy ilyen helyen kellemes lehet. A szinte kollégium-hangulat nagyon nagy mértékben köszönhető a Nővéreknek, és Sorstársaimnak. A mai napig nagy szeretettel gondolok rájuk.

Picikéim minden várakozást felülmúltak. 35 hétig benn maradtak, és hatalmas pocakot növesztettek nekem:

32. hét

34. hét + 4 nap

Már az elején megmondták, hogy császármetszés lesz, túl nagy kockázat lenne a természetes szülés. A műtét spinális érzéstelenítés mellett zajlott, az aneszteziológus rendkívül kedves volt, folyamatosan beszámolt, hogy hol tartunk, mivel semmit nem éreztem. A babákat rögtön megmutatták nekem, majd vitték őket a koraszülött osztályra.
Íme az első képek Róluk:

A kórházban születésük után még 9 napig maradtunk. Majdnem 2 hónap kórházi tartózkodás után nagyon izgultam, milyen lesz az itthoni élet. Az egész terhesség alatt csak arra koncentráltam, hogy Ők egészségesek legyenek, egyszerűen nem tudtam elképzelni, milyen lesz, ha már idekint lesznek. Aztán minden ment a maga útján. Szép lassan minden kialakult. Az eleje biztosan nagyon nehéz volt, de tényleg, egész egyszerűen nem emlékszem erre. Most már nagyon jól elboldogulunk egymással... :)